Minden megválasztott szakszervezeti tisztségviselő sikeres szeretne lenni. A sikerhez viszont nem elég a segítőszándék, a tenni akarás és a lelkesedés. A szakszervezetekben felgyülemlett tudás és tapasztalat megismerése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy közösen minél több és jobb eredményt érhessünk el.
A 2026-ban megjelent Érdekérvényesítés 2 című könyv kezdő és gyakorló szakszervezeti tisztségviselőknek – és természetesen akár jelenlegi vagy leendő szakszervezeti tagoknak – készült szemléletváltó kiadvány, mivel más megvilágításba helyezi a szakszervezetekről alkotott képet, ahhoz képest, ahogy jelenleg a köztudatban él.
Szemléletváltó, mert a szakszervezetet mint érdekérvényesítő eszközt mutatja be. Olyan kérdésekre válaszol, hogy miként lehet a munkavállalókat beszervezni, hogyan lehet a tagok közösségét demokratikusan működtetve képessé tenni arra, hogy döntéseket hozzon, és azok segítségével érvényesíteni tudja az érdekeit.
A tisztségviselők egyik legnehezebb feladata meggyőzni másokat arról, hogy miért csatlakozzanak a munkavállalók önkéntes érdekérvényesítő közösségéhez, a szakszervezethez.
Ehhez is személetváltás szükséges, amelyet mindenkinek saját magával kell kezdenie. Például azzal, hogy megismeri a magyar szakszervezetek kialakulásának és fejlődésének folyamatát.
A következőkben a könyv fejezeteiből olvasható rövid összefoglaló.
Karácsony Szilárd Érdekérvényesítés-könyvsorozatának célja, hogy ismét legyen trendi az összefogás, hiszen nem a szakszervezeteknek van szükségük tagokra, hanem a munkavállalóknak van szüksége hatékony szakszervezetekre érdekeik érvényesítéséhez. A második kötet gyakorlati útmutatót nyújt a szakszervezeti tisztségviselőknek és tagoknak, hogy hatékonyabban tudják képviselni és érvényesíteni a munkavállalók érdekeit.
A kötet kedvezményes áron kapható a Napvilág Kiadónál. Ha nálunk vásárolsz, nem a nagykereskedőket támogatod, hanem közvetlenül minket!
* * *
A magyar szakszervezetek fejlődésénék korszakai
Ha megkérdezzük az utca emberét, hogy mikor alakultak ki a szakszervezetek, néhány kivételtől eltekintve a többség úgy gondolja, hogy a szocializmusból maradtak ránk.
Ez köszönőviszonyban sincs az igazsággal.
Miért? Mert az első szakszervezetek az 1800-as évek második felében, a kapitalista termelési mód magyarországi megjelenésével és elterjedésével egyidőben, a polgárosodás és a proletarizálódás idején jöttek létre.
Az első, 1890–1948-ig tartó korszak (szakszervezet 1.0.) tekinthető az eredeti – szociáldemokrata – értékrend szerinti működésnek. A szakszervezeteket a változás igénye hozta létre, és az emberek az összefogásra az érdekeik eléréshez szükséges eszközként tekintettek, azaz sajátjuknak tartották. A ma létező jogainkat (egyesülési, gyülekezési, véleménynyilvánítási, kollektív szerződéskötés és sztrájkjog stb.) és természetesnek tűnő társadalmi és szociális juttatásokat (ingyenes egészségügyi ellátás, nyugdíjrendszer, negyvenórás munkahét, fizetett szabadság stb.) nem ajándékba kaptuk: a szakszervezeti tagok több évtizedes küzdelem árán érték el. Ez volt a szervező modell első korszaka.
Az 1948–1989-ig tartó időszakban (szakszervezet 2.0.) Magyarországon, sőt a második világháború után a Szovjetunió érdekszférájába tartozó Kelet-Európa összes országában a szakszervezetek a pártállam részét alkotó szervezetként az állami szociális és jóléti rendszert működtették. Ennek a korszaknak a működési formáját a szolgáltató modell kifejezéssel lehet leginkább összefoglalni.
Ebben az időszaban alakult ki és rögzült a „Mit ad a szakszervezet?” kérdés, amit már minden tagszervezőnek feltettek.
Az 1989-től napjainkig tartó (szakszervezet 3.0.) időszakban a pluralizmus okozta verseny a legfőbb oka annak, hogy a szakszervezetek nem tértek még vissza az eredeti szervező modellhez. Még mindig a szolgáltató modell a meghatározó működési forma, ami sajnos továbbra is a „Mit ad a szakszervezet?” kérdésre igyekszik választ adni, legtöbbször sikertelenül.
Ahhoz, hogy a magyar szakszervezetek vissza tudják szerezni a munkavállalók tömegeinek támogatását – a mai viszonyokat is figyelembe véve –
vissza kell térniük eredeti identitásukhoz a szervező modellhez (szakszervezet 4.0.), amelynek kérdése: „Mit tudunk magunknak közösen elérni?”
Ezt a kérdést tették fel maguknak az első szakszervezetek létrehozói. Az erre a kérdésre adott válaszok vezettek a magyar szakszervezetek megerősödéséhez, és ez vezethet ma is befolyásuk visszanyeréséhez.
Szakszervezetek identitása
A szakszervezetek identitása ma elmosódott és alig hordozza az eredeti küldetés jegyeit. Ha valaki meghallja vagy kimondja a szakszervezet szót, nem kapcsolódnak hozzá azok a pozitív fogalmak, amelyek a létrehozásukkor egyértelműek voltak: a szakszervezetek az egyedüli olyan szervezetek, amelyek hivatása, hogy javítsák a munkavállalók élet- és munkakörülményeit. Az, hogy milyen kép él a szakszervezetekről a tagokban és a köztudatban, befolyásolható, ami legfőképpen a tisztségviselőkön múlik, ezért kell elsajátítaniuk az ehhez szükséges tudást.
A szakszervezetek a polgári demokrácia keretei között értelmezhetők leginkább: a munkájukból élők önkéntes érdekérvényesítő közösségei, és ebben a politikai berendezkedésben teljesedhetnek ki igazán.
A szakszervezetek identitásának alapvető ideológiai alapját a szociáldemokrácia adta.
A szakszervezetek legfontosabb alapértékei a szolidaritás, a közösség, a közös célok, a demokratikus működés, az önképzés és az aktivitás. Ezeket elődeink fogalmazták meg és mindvégig ragaszkodtak hozzájuk, hiszen ezek adták szakszervezetek létének és működésének alapját.
Szakszervezeti mozgalom régen és ma (beszélgetés a Klubrádióban)
- Hogyan használták a sztrájkot régen és ma?
- Miképp biztosították a megfelelő szintű szervezettséget, a pontos tagdíjfizetést?
- Milyen tevékenységet tartottak alapvetően szükségesnek az állam által is elfogadott segélyezésen túl?
- Miképp térítették el a „szervezőmodell” felől a „szolgáltatómodell” felé a szakszervezeteket az államszocializmus időszakában?
- Milyen út vezetett a százszázalékos szervezettségtől a tízszázalékos szervezettséghez 1990 után?
Ezekről a kérdésekről beszélgetett Karácsony Szilárd szakszervezeti aktivistával Takács Róbert történész a Klubrádió Szabad a pálya című adásában az első országos szakszervezeti szövetség, a Szakszervezeti Tanács (röviden: Szaktanács) megalakulásának 135. évfordulóján, azaz 2026. május 22-én.
Stratégiai tervezés
Fentebb röviden már volt szó a szakszervezetek szolgáltató és szervező modelljéről. A két működési stratégia közötti legnagyobb különbség a követő (reaktív) és a kezdeményező (proaktív) viselkedési módban rejlik. Az első a szolgáltató modell sajátossága, a második pedig a szervező modellt jellemzi.
Ha egy szakszervezet a szolgáltató modell szerint működik, akkor elősorban a munkáltató döntései határozzák megazokat a témákat, amelyekre a szakszervezet reagál (reaktív).
Az ilyen szakszervezetek is kötnek kollektív szerződést, és évente leülnek tárgyalni a bérfejlesztésről, de a szolgáltató modellt követő szakszervezetek csak nagyon ritkán vetnek fel új témákat.
A szervező modell szerint működő szakszervezetek ezzel szemben kezdeményezők (proaktívak).
Folyamatosan új javaslatokat és témákat vetnek fel, és igyekeznek azokat addig fenntartani, amíg el nem érik a céljukat. Ezt viszont csak úgy lehet megvalósítani, ha van stratégiájuk. Tervek készítésével elkerülhetik, hogy a munkáltatók által diktált folyamatok mentén sodródjanak.
A stratégiai tervek készítése mindig a jelen állapot felmérésével és a cél kitűzésével kezdődik. Az öt legalapvetőbb kérdés, amit fel kell tenni egy stratégiai terv készítése során: Hol vagyunk most? Hová akarunk eljutni? Mikorra szeretnénk elérni a célunkat? Mit teszünk azért, hogy a célunk megvalósuljon? Ki fogja megfizetni az árát? A könyv ezeket a lépéseket mutatja be részletesen.
Ez a teendő: be a szakszervezetbe! (Partizán podcast)
Éber Márk Áron és Pap Szilárd vendége 2026. március 3-án Karácsony Szilárd volt, aki negyven éve képez szakszervezeti tisztviselőket és képzi önmagát is aktív szakszervezeti tagként, hogy ezzel segítse a dolgozók küzdelmeit magasabb bérért, kollktív szerződésekért, jobb munkakörülmények, jobb időbeosztásért. Érdekérvényesítés című sorozatának első kötetéről beszélgetve fokról-fokra döbbenünk rá: a szakszervezetekkel kapcsolatban sokan tévképzetek foglyai vagyunk, ha szolgáltatásokat várunk tőle, nem pedig az érdekérvényesítés eszközeként használjuk.
Tagszervezés
A szakszervezetek erejét kezdetektől az azonos érdekű emberek összefogása adta, és ez ma is így van. Törekednünk kell arra, hogy ezt az erőt újra összekovácsoljuk, mert csak így fognak jobbra fordulni a bérből élők élet- és munkakörülményei.
Ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalom visszanyerje a gazdaságban és a társadalomban betöltendő szerepéhez szükséges befolyását, meg kell értetni, hogy
nem a szakszervezetnek van szüksége tagokra, hanem a munkavállalóknak van szükségük szakszervezetre érdekeik érvényesítéséhez!
Mivel kell kezdeni a tagszervezést? Az első lépés, amit mindenkinek, aki tagokat szeretne szervezni, tisztáznia kell magában, hogy ő miért tag. Az Érdekérvényesítés 2 című könyv ennél a témánál is ütközteti a szolgáltató és a szervező modell szerinti működést.
Ha a tagok a szolgáltató modell szerint egy tőlük független intézményként tekintenek a szakszervezetre, akkor a tagszervezést az ő szemléletük megváltoztatásával kell kezdeni, azaz el kell érni, hogy sajátjuknak érezzék a szakszervezetet, úgy tekintsenek rá, mint a jogaik és jólétük letéteményesére.
Erre alapozva a tagszervezést nem a leendő tagok megszólításával, hanem a meglévők kötődésének erősítésével, tudatosításával kell kezdeni.
A szervező modellre történő átállítása nem könnyű, hiszen erőfeszítést igényel mindenkitől. Viszont több szempontból fontos, hogy ezt megtegyük. Egyrészt a tudatos tagok jobban kötődnek a szakszervezethez, másrészt, ha felismerik az összefogásban rejlő erőt, akkor ők maguk fogják beszervezni a munkatársaikat, és kevésbé lesznek elnézők a „potyázó” társaikkal szemben.
Hogyan tegyük tudatossá a tagjainkat? Ahogy elődeink tették: képzéssel.
A tagok tudatossá tétele nem megy egyik napról a másikra. Sok türelem és idő is kell hozzá, de nincs más út. Ez a lépés kihagyhatatlan az új tagok szervezése előtt, mert csak tudatos tagokkal bíró szakszervezet válik vonzóvá a munkavállalók számára.
Az Érdekérvényesítés 2 című könyv a tagszervezéssel kapcsolatos fejezetei bemutatják az új tagok beszervezésének lépéseit, a tagszervezési terv készítésétől annak végrehajtásán át az értékelésig. A könyv olyan kipróbált és a gyakorlatban működő módszereket ismertet, mint például hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket, hogyan kerüljük el a kudarcokat, és tanácsokat ad a gyakran felmerülő kifogások kezeléséhez is.
Nem attól erős a szakszervezet, hogy nőnapon vázát ad a tagoknak (Piros podcast, Új egyenlőség)
A szakszervezeti mozgalmak előtt két fejlődési út van. Vagy szolgáltató szakszervezetnek vagy érdekvédelmi szakszervezetnek tekintik magukat. A kettőt keverni nem érdemes, és nem is hatékony. Erről beszélgetett Karácsony Szilárddal 2024. április 24-én Kiss Ambrus, az Új Egyenlőség szerkesztője.
Demokratikus működés
Sajnos tapasztalatok támasztják alá, hogy nemcsak a tagok, de sokszor a frissen megválasztott tisztségviselők (ez rám is igaz volt) sincsenek tisztában saját szakszervezetük működésével és az azt leíró szabályokkal.
A demokratikus működést biztosító ismeretekkel minden tisztségviselőnek tisztában kell lennie,
hiszen a közös döntések meghozatalához nélkülözhetetlenek.
A legtöbb tisztségviselő akkor érzi át a szabályok fontosságát, amikor azt várják tőle, hogy minél gördülékenyebben és hatékonyabban szülessenek meg a döntések. Ezt meg lehet és meg is kell tanulnia minden tisztségviselőnek.
Társadalmunk szabályokra épül, hiszen magas szintű együttműködés csak úgy képzelhető el, ha a résztvevők ismerik és elfogadják az együttélés szabályait. Ezt talán a társasjátékokon keresztül lehet a legjobban érzékeltetni. Minden többszereplős játék csak akkor élvezetes, ha a játékosok betartják a szabályokat, ha pedig valaki megszegi azokat, nemcsak elrontja a többiek szórakozását, hanem hatalmas vitákat is gerjeszt. Az így keletkezett konfliktus feloldásához szokták elővenni a játék írott szabályait.
A szolgáltató szakszervezetek képviselői szerint a tagokat csak a végeredmény érdekli.
A tagságot nem kell bonyolult jogi és közgazdasági összefüggésekkel terhelni, ezért a döntéseket „felkent” testületek és tisztségviselők hozzák meg. Erre a működésre jellemző a képviseleti demokrácia.
A szervező szakszervezet lényege, hogy a szakszervezeti tagoknak joguk és kötelességük is dönteni az őket érintő legfontosabb kérdésekben.
Erről nem mindig egyszerű meggyőzni a tagokat, hiszen döntést hozni nagy felelősség. Ez a közvetlen demokrácia.
A könyv bemutatja a szakszervezetek szabályrendszerét és annak alkalmazását az alapszabálytól a szervezeti és működési szabályzaton keresztül a testületi ülések előkészítéséig és megtartásáig. Mindezt a gyakorlatból vett példákkal teszi.
A demokráciát, a döntés felelősségének vállalását is tanulni kell. Mert csak akkor várhatjuk el a munkájukból élő állampolgároktól, hogy igényük legyen a demokratikus intézményrendszer korrekt működésére, ha megismernek minden számukra adott lehetőséget, és folyamatosan élnek is azokkal. Azzal, hogy igenis számít a részvételük a sorsukat érintő döntések meghozatalában, és azt félelem, azaz
rájuk nézve hátrányos következmények nélkül gyakorolhassák. Ebben a tanulási folyamatban, a demokrácia hétköznapi megélésében a szakszervezeteknek fontos szerepe és felelőssége van.
