Ha az 1945 utáni évek rövid demokratikus korszakára, parlamentáris köztársaságára tekintünk, akkor jogosnak tűnik a kérdés: 1946-ban valóban olyan erősek voltak a demokrácia gyökerei Magyarországon, hogy az megszilárdulhatott, vagy legalább ellenállhatott az autokratikus vagy diktatórikus törekvéseknek? A kérdés a 2010 utáni fejlemények ismeretében még indokoltabbnak tekinthető.
100 éve, 1925. február 28-án hunyt el Friedrich Ebert, aki a világháborús vereséget követő 1918 őszi forradalom szociáldemokrata vezetőjeként, majd a Weimari Köztársaság első elnökeként vezette át Németországot a császárságból a polgári demokráciába.
Százöt éve, 1919. január 11-én lett a Magyar Népköztársaság elnöke Károlyi Mihály. Miért érdemes erre és az 1918–1919-es közép-európai köztársasági pillanatra emlékezni?
A mai évforduló alkalmával hangot kell adni azoknak a republikánus demokratáknak, akik 1946-ban az emberi egyenlőségen alapuló társadalomért kívántak fellépni.