Apollo – a fiatalok útkeresése a harmincas években

Kilencven évvel ezelőtt, 1934-ben jelent meg az Apollo, a fiatal értelmiség egyik első önálló folyóirata, amely nemcsak az első, fiatalok által jegyzett vállalkozás volt, de baloldali humanista arculata miatt az akkori, jobbratolódó világban egy üde progresszív sziget is.

Budapest-történeti Műhely

25 éve, 1999-ben indultak a Budapest-történeti kutatások a Politikatörténeti Intézetben. Feitl István cikke egy többrészes Budapest-történeti sorozatunk első írása.

„Bűnös város?” – A 150 éves Budapest

„A munkásságra kívánom az olvasó figyelmét felhívni, arra a sok százezer asszonyra és férfira, akik kizárólag munkájukkal járultak hozzá az eredményekhez, két kezükkel építették és újraépítették a várost, és akik nap mint nap gondoskodtak élhetőségéről. A nagy többségről, akiknek szava kivételes alkalmakat leszámítva nem volt hallható, vagy nem hallgatták meg a hatalmasok sáncain belül.”

A szociáldemokrácia felszámolása Magyarországon

75 éve, 1948. június 12–14-én jött létre a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). A párt az állam irányításában hasonló helyzetbe került, mint ma a Fidesz, de az MDP a monopolhelyzetét a következő két éven belül minden képzeleten felülmúló módon növesztette totálissá.

Politikai per polgári köntösben – Károlyi Mihály vagyonának elvétele

Száz éve, 1923. február 21-én mondta ki a Budapesti Királyi Törvényszék Károlyi Mihály grófot hazaárulónak – abszurd módon nem büntető-, hanem polgári peres eljárás keretében és képtelen vádak alapján. Milyen szerepet játszott Károlyi bűnbakká tételében a szimbolikus politizálás, az őszirózsás forradalom emléke elleni propaganda, illetve az, hogy az ország egyik legnagyobb magánvagyona volt a tét?

A római menetelés, amely divatot teremtett

1922. október 31-én Benito Mussolini a feketeingesei élén menetelt Rómában. Megszerezte a hatalmat, megalakította az első fasiszta kormányt. De pontosan hogyan került hatalomra, és abban mekkora szerepe volt a római menetelésnek, illetve az olasz királynak?

„A hosszú háború elvadította a lakosságot, militarizálta a politikai életet”

Tetten érthető az ősbűn: Horthy 1921-ben megbocsátott mindazoknak, akik a kínzásokban, mészárlásokban részt vettek, mintegy utólag megerősítve e cselekedetek érthetőségét, és az elkövetők meggyőződését. Azért is érdekes ez a könyv, mert emlékezetpolitikai szerepet is betölt, szembehelyezkedik a mai kormányzat és ricsajos jobboldali ellenzéke nézeteivel. Pontosabban azzal a múltlátással, amely a vörösterrorral szemben töröltetni kívánja a fehérterrort.