A második magyar köztársaság emlékezete
A mai évforduló alkalmával hangot kell adni azoknak a republikánus demokratáknak, akik 1946-ban az emberi egyenlőségen alapuló társadalomért kívántak fellépni.
A mai évforduló alkalmával hangot kell adni azoknak a republikánus demokratáknak, akik 1946-ban az emberi egyenlőségen alapuló társadalomért kívántak fellépni.
Tévedés azt állítani, hogy az első szabad választás 1990-ben zajlott. Erre már 1945-ben sor került, szorongatott helyzetünk ellenére.
100 éve, a baloldali forradalmi kísérletek összeomlásával egy időben az ország számos részén megkezdték működésüket a régi, tekintélyelvű rendszert erőszakos eszközökkel visszaállítani kívánó, antikommunista és antiszemita különítményes csapatok.
A heterogenitás élménye, a különböző „idegenek” jelenléte az értelmiség és a polgárok egy részében zavart és félelmet keltett, és összekapcsolódott a modernitás újdonságainak kritikájával, továbbá az antiszemitizmussal.
A Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című kötetből közlünk szemelvényeket.
A Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című kötetből közlünk szemelvényeket.
„Nincs többé belépődíj, mindenki, aki dolgozik, szabadon lehet részese az élet örömeinek, mert munkájával megváltotta a belépés jogát.” – hangsúlyozta Dienes László népbiztos.
A kommunistákat ért orgiavádak meglehetősen konvencionálisak. A hatalom képviselői – mint általában – az antikvitásból merítettek példát a társadalmi rendet veszélyeztető csoportok diszkreditálására.
A többi gyorsan városiasodó társadalomhoz hasonlóan, a magyar városokban is súlyos lakáshiány volt, ami növekvő bérleti díjakat, túlzsúfolt és egészségtelen lakókörnyezetet eredményezett.
A Vörös Hadsereg harca a román és a csehszlovák haderő ellen kétségtelenül az egyetlen kísérlet volt a háború vége és a békeszerződés aláírása között az antant területi rendelkezéseinek megváltoztatására.