A tagországok mintegy burokban, a tőkés világpiaci hatásoktól részben elválasztva léteztek, és azt feltételezték, hogy ez mentesíti őket a válságoktól, fejlődésük gyors és egyenletes lesz. A tőkés világgazdaság azonban valójában sosem rekesztődött ki a kelet-közép-európai tervországok gazdaságából.
Azon igyekezett, hogy minden szaktudást megbecsüljön, ezért a gyanakvás, ellenségesség légkörét száműzte a társadalomból.
A fő politikai folyamatok ma sem a populizmus, sem az osztályharc hagyományos fogalmával nem érthetők meg. A Politikatörténeti Intézet és a Társadalomelméleti Műhely podcastjában Kiss Viktor új könyvéről volt szó.
A nagy gazdasági világválság ugyan felfedte a konszolidáció törékeny egyensúlyát és a valós társadalmi érdekkonfliktusokat, de a bethleni politikai rendszer meghatározó volt még az 1930-as években is.
És miben tért el a hungaristák antiszemitizmusa a Horthyt is jellemző szelektív antiszemitizmustól, valamint a középkor zsidóellenességétől?
A mai évforduló alkalmával hangot kell adni azoknak a republikánus demokratáknak, akik 1946-ban az emberi egyenlőségen alapuló társadalomért kívántak fellépni.
Tévedés azt állítani, hogy az első szabad választás 1990-ben zajlott. Erre már 1945-ben sor került, szorongatott helyzetünk ellenére.
100 éve, a baloldali forradalmi kísérletek összeomlásával egy időben az ország számos részén megkezdték működésüket a régi, tekintélyelvű rendszert erőszakos eszközökkel visszaállítani kívánó, antikommunista és antiszemita különítményes csapatok.
A heterogenitás élménye, a különböző „idegenek” jelenléte az értelmiség és a polgárok egy részében zavart és félelmet keltett, és összekapcsolódott a modernitás újdonságainak kritikájával, továbbá az antiszemitizmussal.
A Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című kötetből közlünk szemelvényeket.