Volt egyszer a Politikatörténeti Intézetben egy Budapest-történeti Műhely. 2018-ban utoljára még kiadtuk ösztöndíjasaink, Pál István és Szabó Csaba: Budapest közlekedésfejlesztése a politika napirendjén, 1957–1990 című monográfiáját második kiadásban, aztán csend. Akkor már nyolc éve nem támogatta Budapest Főváros Önkormányzata a műhelyt. 2010-ben a Tarlós-féle fideszes vezetés egy szempillantás alatt, értesítés, hát még magyarázat nélkül megszüntette a finanszírozást. Talán nem véletlen, hogy a kormány ebben az évben újrakezdte hadjáratát a Politikatörténeti Intézet ellen.[1]

Ugorjunk vissza egy évtizedet. 1999: ekkor döntött az akkori fővárosi önkormányzat az intézet támogatásáról, amely tíz évig kitartott. A támogatást az intézet fenntartására, a műhely és a kutatómunka eredményeként születő könyvek kiadásának költségeire fordítottuk. A megjelentetést a Napvilág Kiadóra bíztuk. Az összeg évente 15 és 22 millió forint között mozgott.

Az első kötet Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke volt, amely mintegy megalapozta a főváros kutatásának terepét. Izsák Éva, az ELTE Regionális Földrajzi Tanszék kutatója alapkérdéseket tett fel. Miért éppen itt jött létre a főváros? Mit és hogyan használt fel az itt élő ember a természeti környezet adta lehetőségek közül? Miért így növekedett a város? A szerző figyelmének középpontjában a város és tágabb környezetének viszonya állt. Elsőként mutatott rá arra a felettébb érdekes jelenségre, hogy hogyan vált a rendszerváltás előtt az agglomeráció hátránya a rendszerváltás után az előnyére, miként hagyták maguk mögött ezek a települések a fejlettségben a peremkerületeket.

Az ezredforduló után, ennek a könyvnek a nyomán is, a Politikatörténeti Intézet vezetése (Földes György, Ripp Zoltán és jómagam), valamint a kutatók döntöttek úgy, hogy elkezdjük az intézet profiljához igazodóan a főváros története, mindenekelőtt politikatörténete kutatását. Az irányítás feladatát én kaptam. Három fő irányban indultunk el. Az első Hubai László úttörő választástörténeti alapkutatásai nyomán[2] a budapesti helyhatósági és parlamenti választási eredmények összegyűjtése, térképi ábrázolása, elemzése és összehasonlítása volt. Ezt a munkát Ignácz Károly végezte és vezette.

2000-től így jött létre első projektként a Budapest Politikai Adattár, közelebbről választási adattár, valamint a levéltáron és a könyvtáron belül a Politikai Röpirattár.

Utóbbit Darvasi Piroska gondozza mind a mai napig. Tervünk az volt, hogy létrehozzuk a választási jogszabályok gyűjteményét 1873–2006 között, a képviselőjelöltek listáit 1920–2006 között, a képviselők archontológiáját 1920–2006 között, a szavazási eredményeket 1920–2010 között, mégpedig a lehető legrészletesebb, szavazóköri bontásban. A Horthy-korszak választási adatainak összegyűjtése és egységes rendszerbe foglalása ösztöndíjasok munkájaként több évet vett igénybe, és végül 2013-ban Ignácz Károly: Budapest választ. Parlamenti és törvényhatósági választások a fővárosban, 1920–1945 című monográfiájában kapott összefoglalót. Ebben a választási eredmények és azok összehasonlító részletes vizsgálatának térképes feldolgozására is láthatunk példákat.[3] A teljes adatbázisokat önálló honlap foglalja össze.
 

 
Ezt azonban megelőzte az Önkormányzati választások Budapesten, 1867–2010 című tanulmánykötet, amely a készülő választási adattárra alapozva tette lehetővé Budapest valamennyi helyhatósági (önkormányzati) választásának bemutatását. Ebben az 1867–1912 közötti időszak választásait Horváth J. András foglalta össze, majd egyenként következnek a választások: az 1920-ast és az 1935-öst Ignácz Károly, az 1925-öst Schweitzer Gábor, az 1930-ast Varsányi Erika, az 1945-öst Hubai László, az 1990-est Ripp Zoltán, az 1994-est és 1998-ast Wiener György, a 2002-est Szabó Balázs, a 2006-ost Szoboszlai György és a 2010-est Wéber Attila készítette el. A kötethez csatolva szerepel Forró Katalin tanulmánya Helyhatósági választások az 1950-ben Budapesthez csatolt településeken, 1920–1940 címmel. A teljesség kedvéért helyeztük el az 1956 előtti és az 1956–1990 közötti tanácsválasztásokról szóló anyagokat.[4]

A másik nagyobb vállalkozás a projektek keretében egy-egy átfogó, összefoglaló munka elvégzése volt. 2003-ban indult több kutató összefogásával az első ilyen mű, amelynek

célja az 1873-as egyesítést követő polgármesterek és főpolgármesterek tudományos életrajzának elkészítése volt.

Ennek eredményeként jelent meg A főváros élén. Budapest főpolgármesterei és polgármesterei, 1873–1950 című kötet, amely 2008-ban látott napvilágot. (Időközben, 2005-ben megrendeztük a Budapest önkormányzata, 1920–1949 című konferenciát is.) Az egységes szempontok szerint készült életrajzok 67 évet és két korszakot átfogva mutatták be az önkormányzatiság történetét Sipos András bevezető tanulmányával, amely a kettős, polgármesteri és főpolgármesteri „intézmény” szerepét kísérte végig a dualizmus, a horthyzmus, a rövid nyilas időszak és a második világháború utáni években. A további szerzők Békés Anna, Horváth J. András, Palasik Mária és Varsányi Erika voltak.

A hasznosnak bizonyult tapasztalatok nyomán formálódott ki Budapest Főváros Levéltárával együttműködésünk, amelynek nyomán jelentettük meg Sipos Andrással közös szerkesztésben az Iskolák, diákok, oktatáspolitika a 19-20. században című tanulmánykötetet, amely a levéltárban 2002-ben megtartott konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazta. A könyv azt a meggyőződést közvetítette, hogy az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek, egyúttal az esélyek elosztásának egyik legfőbb terepe.

Hasonlóan a fővárosi levéltárral való együttműködés nyomán jelent meg 2010-ben Barta Györgyi, Keresztély Krisztina és Sipos András szerkesztésében A „világváros” Budapest – két századfordulón című könyv, amely több tudományág szakembereinek közreműködésével behatóan vizsgálta Budapest világvárossá emelkedésének összetett folyamatát a 19. század végén és a 20. század elején, továbbá ennek kísérletét és kudarcát a 20–21. század fordulóján. A kötet különösen azért érdemel figyelmet, mert kitekintést ad a nemzetközi várostörténeti, városszociológiai vizsgálatok felé, és ebben helyezi el fővárosunk státuszát. Arra a kérdésre keres választ, hogy milyen szerepet töltött be Budapest a két századfordulón a nemzetközi városrendszerben. Egyben nyomatékosítja, hogy közvetítő szerepet játszó nagyváros született meg az Osztrák–Magyar Monarchia teljes területén és egyben a Balkán és a Nyugat között.

A Budapest-történeti Műhely karakterét leginkább a tudományos ösztöndíjak által folytatott kutatások határozták meg.

2003-ban és 2005-ben két pályázatot is meghirdettünk, amelyek a 20. századon belül jelöltek ki prioritásokat, de a második pályázat már kimondottan az 1945 utáni időszak kutatását célozta. Az első témában, a fővárosi baloldal története feltárásában egyetlen vállalkozó volt, Varsányi Erika, akinek 2011-ben adtuk ki A Szociáldemokrata Párt várospolitikája Budapesten a két világháború között című kismonográfiáját.

Budapest egyesítésétől a lakásínség volt az a téma, amely végigkísérte a főváros történetét az egész 20. századon. A pályázat eredményeként szerencsénkre be tudtuk mutatni az egész korszakban, hogy miként alakult ez a folyamat, hogyan és mit tett a kormány, a főváros a lakáshiány kezelésére. Az 1870–1948 között időszakra egy fiatal történész oldotta meg ezt a feladatot: 2008-ban jelent meg Umbrai Laura: A szociális kislakásépítés története Budapesten, 1870–1948 című monográfiája. Örömmel adtunk kiadási lehetőséget a tiszteletre méltó családanyának, amikor második könyvét is a kiadóhoz hozta, amely úgyszintén egy nem kellően ismert témának az alapos feldolgozása volt. Az Így szemeteltek Budapesten. A hulladékgazdálkodás múltja a fővárosban című monográfiája 2014-ben látott napvilágot.

Ami az 1945 utáni korszakot illeti, a pályázat várakozáson felül sikerült, egy sor fiatal kutatót megnyertünk a munkának, amelyet konzultációk, konferenciák, viták kísértek. Az első konferenciára 2004 szeptemberében került sor, ahol nyolc ösztöndíjas prezentálta tudását. A második 2008 májusában volt, itt hét ösztöndíjas mutatta be eredményeit. Volt, aki értékes tanulmányokig jutott, mint Kovács Emőke mozitörténeti vállalkozásával,[5] Kőszeghy Lea a várostervezés szociológiai elemzésével és Tomay Kyra városrehabilitációs esettanulmányával.[6] Olyan részelemzés is készült, amely egy hosszabb kutatási program egyik fontos előtanulmányává vált. Ilyen volt Ring Orsolya munkája a Nemzeti Színház történetéről, aki mind a mai napig foglalkozik színházpolitikai témákkal.[7]

Hosszabb távon a legfontosabb azonban Budapest 1945, de különösen 1956 utáni történetének elkészítése volt,

ahol azokra a kutatókra számítottunk, akik az esettanulmányok mellett átfogó kérdések áttekintését is vállalták. Ennek megfelelően kezdődött el a korszak politikatörténeti megközelítésű feldolgozása, amelynek első fontos lenyomata Budapest az 1960-as években című konferencia, kiállítás, majd tanulmánykötet volt. A Budapest az 1960-as években című 2008-as kötetet állomásnak szántuk a szintézis felé. Ösztöndíjasaink és más szerzők résztanulmányaiból egy közelítően teljes képet igyekeztünk bemutatni az 1956 utáni bő évtized történetéből. A tanulmányok szemléletükben nem voltak azonosak, több kérdése nem adtak választ, és nem találtunk szerzőt fontos részterületekre, például az egészségügy, a felsőoktatás alakulására. Ezzel együtt a kötet a politikatörténeti és a társadalomtörténeti megközelítés kettősségét mutatta, és az akkor még tanulmánykötetek esetében szokatlan módon fotókon keresztül is igyekezett képet nyújtani a korabeli városról.[8] A tematika átfogta a politikai gondolkodás alakulását, a lakásépítés és elosztás, az ipar, a munkáspolitika, a szociális helyzet és szociálpolitika, a közlekedéspolitika, a közoktatás, a kulturális politika és kulturális tendenciák, végül a hétköznapi élet témakörét.[9]

Időközben elkészült Sipos András nagyszabású összefoglalója A jövő Budapestje 1930–1960. Városfejlesztési programok és rendezési tervek címmel, amely mintegy megelőlegezte a hatvanas évek kutatását, és amely eszme- és politikatörténeti összefoglalót nyújtott a korszakokon átnyúló négy évtizedről, és egyben emléket állított azoknak az építészeknek és városrendezőknek, akik jelentőset alkottak a főváros tervei, jövőképe formálásában.

Ösztöndíjasaink egymás után tették az asztalra monográfiáikat.

Kocsis János Balázs: Területfejlesztés Budapesten 1950 és 1985 között. A döntéshozatali mechanizmus és a fejlesztések társadalmi háttere című 2006-os kismonográfiájában elsősorban a peremkerületi lakáspolitikai döntésekkel kapcsolatos vitákra és azok következményeire összpontosított. A későbbiekben – már nem ösztöndíjasként – folytatta a kutatást, és a városfejlesztés, városfejlődés kérdéseit tágabb horizontban szemlélve alkotta meg új könyvét.[10] Külön értéke munkásságának, hogy Budapest városfejlődését az általános európai urbanizációs modellekbe helyezve vizsgálta.

Horváth Sándor: Két emelet boldogság. Mindennapi szociálpolitika Budapesten a Kádár-korban című 2012-es monográfiája kissé ellenpontozza Kocsis János Balázs munkáját, amennyiben a szociálpolitika oldaláról elemzi a lakáselosztás kérdését. Természetesen nemcsak erről, hanem a szociális gondoskodás egészéről alkot kritikus képet.

Akárcsak Kocsis János Balázs, Kondor Attila Csaba is a Kádár-kor belső, rejtett pluralitására, lobbiharcainak meghatározó szerepére mutatott rá az Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban című 2013-as kötetében. Az erős ipari központok rendre maguk alá gyűrték a tanács városrendezési, várospolitikai törekvéseit – állapította meg összefoglalóan a monográfia.

A közlekedéssel foglalkozó kötet is továbblépett a hatvanas éveken. Pál István és Szabó Csaba monográfiája A budapesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén, 1957–1990 címmel 2017-ben jelent meg. Ellentétben az előző könyvekkel ez összességében sikerekről számol be a Rákosi-időszak nyomorúságához és az 1990 utáni szűkös anyagi helyzethez viszonyítva. Az 1970-es és 1980-as években a tömegközlekedés dinamikusan fejlődött, a fővárosi tanács és a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) keresztül tudta vinni akaratát. Ezzel együtt a zsúfoltság alig csökkent, a közúti kapacitások kevésnek bizonyultak – különösen az 1990 utáni autóözön-áradás miatt.

A későbbiekben tudományos kutatóvá előlépett ösztöndíjasaink színvonalas monográfiákkal vizsgálták végig területről területre Budapest átalakulását a Kádár-korban.

Budapest történetével foglalkozó tudományos könyveket 2018 után is megjelentetett a Napvilág Kiadó, de ezek már nem a műhely keretében, viták kontrolljában készültek. Ilyen volt például Perényi Roland: A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten. Szociális riportok a 19–20. század fordulóján című, 2018-ban kiadott kötete.

A helytörténet kevés teret kapott ebben a munkában, de a művekben így is sok kerületi vonatkozás volt fellelhető.[11] A tudományos műhelymunkát olyan akciók egészítették ki, amelyek eredményeink népszerűsítését szolgálták, például az említett kiállítások, a középiskolás vetélkedők, részvétel az úgynevezett Urbitális majálison.[12] A munkába bekapcsolódott a Múltunk folyóirat is tanulmányok és tematikus számok megjelentetésével.
 

 
Bár 2010 után látott napvilágot ösztöndíjasaink monografikus eredményeinek java, ezt követően már hiányzott az átgondolt tudományszervezés és a szellemi műhely, a véleménycsere, a közös vállalkozás, a közös gondolkodás atmoszférája.

A műhely fantoméletet élt, nem lehetett pályázatot megjelenteni, vagy nem tudtuk például ösztöndíjakkal tovább alkalmazni fiataljainkat, így álom maradt Budapest 1945 utáni történetének elkészítése.

A Napvilág Kiadó gondozásában azóta is akad kiadvány a fővárosról,[13] de a főváros születésének 150. évfordulójára a tervbe vett új 20. századi Budapest-történet nem születhetett meg a Politikatörténeti Intézet Budapest-történeti Műhelyének keretében.

 

 

[1] Földes György: Hárman egy ellen – avagy a kormány, a Kúria és az Alkotmánybíróság esete a Politikatörténeti Intézet ellen. Forrás: http://www/polhist.hu/intezet/peres-anyagok

[2] Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza, 1920–2000. I–III. Napvilág Kiadó, Budapest, 2001.

[3] Budapest választási térképeit már 2005 végén kiállításon mutattuk be Holló Szilvia Andrea közreműködésével.

[4] 2014 őszén az egyik utolsó bemutatónk a Budapest választ, 1920–2014. Plakátok, röplapok, kékcédulák a választási kampányok történetéből című kiállítás volt, még a régi épületünkben, az Alkotmány utca 2. alatt.

[5] Kovács Emőke: A fővárosi mozik a Kádár-korszakban. Valóság, 2008/8. 47–64.

[6] Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés; Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros – két rehabilitációs kísérlet a fővárosban. URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv, 2. 2007. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2007. 293–322. és 323–357.

[7] Ring Orsolya: „Magyar Kultúra Barátainak Egyesülete”. A Nemzeti Színház felépítésére indított gyűjtés és a hírszerzés kapcsolata. Múltunk, 2009/2. 222–240. Ring Orsolya nemcsak a Nemzeti Színház, hanem más színházak és a politika kapcsolatáról is írt több tanulmányt, és adott közre dokumentumokat. Legutóbb Ring Orsolya: Színjátszás a propaganda szolgálatában a Rákosi-korszakban. Múltunk, 2022/4. 142–162.

[8] Erről szólt a kötetben szereplő egyik tanulmány Kiscsatári Marianna tollából. (Budapest és a fotózás a hatvanas években).

[9] A szerzők között ott voltak ösztöndíjasaink: Kocsis János Balázs, Kondor Attila Csaba, Horváth Sándor, Pál István, továbbá felkért kutatók, mint Tóth Eszter Zsófia, Mann Miklós, Valuch Tibor.

[10] Kocsis János Balázs: Városfejlesztés és városfejlődés Budapesten, 1930–1985. Gondolat Kiadó, Budapest, 2009.

[11] Leginkább jómagam írtam a XVIII. kerületről helytörténetet, de voltak ösztöndíjasaink is ilyen témában: például Szontagh Pál Iván Józsefváros közoktatásügyéről 1950–1994 között, vagy Fejes Antal Károly Újpest városrekonstrukciójáról.

[12] A műhely keretében 2010 májusában megrendezett esemény címe: Budapest múltja képekben. Digitális tárlatvezetések a főváros huszadik századi történetéről volt. A programja: Május 21. Egy 1956-os pesti forradalmár leány élete. A forradalom arca. Egy pesti lány nyomában című film vetítése és beszélgetés. Vendéglátó: Balázs Eszter. Május 22. A budai úri körzetektől az angyalföldi munkáskerületig. Ízelítő egy közel egy évszázadot (1920–2006) áttekintő fővárosi választási atlasz anyagából. Tárlatvezető: Ignácz Károly. A metróépítés esete a barokk templomokkal. A Batthyány tér kálváriája. Tárlatvezető: Prosinger Lívia. 60 kép a ’60-as évekről 60 percben. Milyen volt Budapest az 1960-as években? Fotós-filmes tárlatvezetés. Tárlatvezető: Feitl István.

[13] Legutóbb: Feitl István: Budapest-lobbi. Napvilág Kiadó, Budapest, 2023.