100 éve, a baloldali forradalmi kísérletek összeomlásával egy időben az ország számos részén megkezdték működésüket a régi, tekintélyelvű rendszert erőszakos eszközökkel visszaállítani kívánó, antikommunista és antiszemita különítményes csapatok.
„Nincs többé belépődíj, mindenki, aki dolgozik, szabadon lehet részese az élet örömeinek, mert munkájával megváltotta a belépés jogát.” – hangsúlyozta Dienes László népbiztos.
A kommunistákat ért orgiavádak meglehetősen konvencionálisak. A hatalom képviselői – mint általában – az antikvitásból merítettek példát a társadalmi rendet veszélyeztető csoportok diszkreditálására.
A többi gyorsan városiasodó társadalomhoz hasonlóan, a magyar városokban is súlyos lakáshiány volt, ami növekvő bérleti díjakat, túlzsúfolt és egészségtelen lakókörnyezetet eredményezett.
A Vörös Hadsereg harca a román és a csehszlovák haderő ellen kétségtelenül az egyetlen kísérlet volt a háború vége és a békeszerződés aláírása között az antant területi rendelkezéseinek megváltoztatására.
Átadta-e a hatalmat Károlyi Mihály? Miért egyeztek meg a szociáldemokraták a kommunistákkal 1919. március 21-én?
Ki mondta először, hogy NEM NEM SOHA? Kommunizálni akarták-e Zsófit? Azonosult-e Ady a forradalommal? Kérdések és válaszok 1918-1919-ről.